1. A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

2. zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

3. mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

4. Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

5. Jertek és lássátok `az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

6. Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

7. Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

8. Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

9. aki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

10. Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak. ”

11. Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

12. nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

13. Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

14. amelyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

15. Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

16. Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, amit tett lelkemnek.

17. Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

18. Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

19. Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

20. Áldva legyen az Isten, aki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.