1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!

3. Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.

4. Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Szelá.

5. Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.

6. Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Szelá.

7. Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!

8. Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.

9. Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Szelá.

10. Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!

11. Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!

12. A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.

13. Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.

14. Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.