1. Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.

2. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

3. Ne rejtsd el arczodat tőlem szorúltságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

4. Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

5. Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

6. Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

7. Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

8. Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

9. Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

10. Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

11. indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

12. Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

13. De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

14. Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

15. mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

16. S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

17. mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

18. Odafordúlt a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

19. Föliratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

20. hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

21. hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

22. hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

23. mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

24. Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

25. Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

26. Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

27. ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

28. De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

29. Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.