1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!

2. Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.

3. És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.

4. Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.

5. Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.

6. Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!

7. Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!

8. Legyenek napjai kevesek, ami neki szánva volt, más vegye el!

9. Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!

10. S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!

11. Tőrbe ejtse hitelező mindazt ami az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.

12. Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!

13. Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!

14. Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!

15. Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!

16. Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.

17. Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.

18. Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.

19. Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.

20. Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!

21. Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!

22. Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.

23. Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.

24. Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.

25. És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.

26. Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!

27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted! 

28. Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.

29. Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!

30. Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;

31. mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.