1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött.

2. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök,

míg el nem vonul a veszedelem.

3. Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.

4. Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.

5. Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.

6. Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!

7. Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.

8. Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!

9. Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

10. Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.

11. Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.

12. Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.