1. Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt.

2. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

3. Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

4. Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

5. Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

6. Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

7. Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

8. Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

9. Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

10. Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

11. A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

12. A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája..