1. Ének, zsoltár Ászáftól.

2. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!

3. Mert ime ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejöket.

4. Néped ellen ravaszúl tanakodnak és tanácskoznak ótalmazottjaid ellen.

5. Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!

6. Mert egy szivvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:

7. Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,

8. Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.

9. Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.

10. Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!

11. Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.

12. Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.

13. Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!

14. Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!

15. Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.

16. Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.

17. Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!

18. szégyenűljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és veszszenek el!

19. S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.