1. Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.

2. Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:

3. nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,

4. nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,

5. mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.

6. Ime, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.

7. Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!

8. Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.

9. Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!

10. Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.

11. Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, amitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;

12. ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!

13. Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:

14. ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.

15. Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,

16. papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.

17. Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.

18. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.