1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló. 

3. Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.

4. Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.

5. Én azt .mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

6. Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?

7. És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.

8. Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, ami rossz nekem:

9. Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!

10. Meghitt emberem is, akiben bíztam, aki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám. 

11. De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.

12. Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.

13. Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.

14. Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.