1. A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár.

2. Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!

3. Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.

4. A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.

5. Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Szelá.

6. Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;

7. kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.

8. Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.

9. Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.

10. Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.

11. Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.

12. Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló — nem vonja meg a jót a gáncstalanúl járóknak.

13. Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!