1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének.

2. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható. 

3. Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

4. Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

5. Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait. 

6. Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

7. Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

8. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

9. Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, aki pusztításokat végzett a földön;

10. megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

11. Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

12. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.