1. A karmesternek. Dávidtól.

2. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár! Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3. Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4. Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5. Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és aki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6. Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7. Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.