1. A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól.

2. Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.

3. Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.

4. Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?

5. Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: ki-ki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.

6. Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.

7. Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.

8. Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.

9. Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.

10. Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.

11. Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.

12. Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.

13. És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.