1. A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól.
2. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
3. Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
4. Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
5. Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; amit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
6. Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
7. Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
8. Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
9. elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
10. Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
11. Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
12. öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
13. Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
14. De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
15. Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
16. Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
17. Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
18. S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
19. Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
20. Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
21. Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
22. Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
23. Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
24. Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
25. Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
26. Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
27. Mert akiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
28. Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
29. Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
30. Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
31. Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
32. az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
33. Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
34. Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
35. Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind ami mozog bennök:
36. mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
37. és szolgáinak magzata örökli azt, akik nevét szeretik, lakoznak benne.