1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.

2. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.

3. Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.

4. Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.

5. Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.

6. Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:

7. igazságod olyan mint az Isten hegyei, itéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!

8. Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.

9. Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.

10. Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot. 

11. Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.

12. Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!

13. Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.