1. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

2. Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

3. Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

4. Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tűzet.

5. Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

6. Vizárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

7. dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

8. felemelkednek hegyek, alá sülyednek sikságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

9. Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

10. Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

11. Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

12. Fölöttük lakozik az ég madam, a lombok közül hangot hallatnak.

13. Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

14. Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

15. és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

16. Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

17. a hol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

18. A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

19. Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

20. szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

21. Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelőket.

22. Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

23. Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

24. Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

25. Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

26. Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

27. Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

28. Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

29. Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimulnak s porukhoz térnek vissza.

30. Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így ujitod meg a föld szinét.

31. Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

32. Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

33. Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

34. Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

35. Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!