1. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2. Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3. Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4. Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tűzet.
5. Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6. Vizárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7. dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8. felemelkednek hegyek, alá sülyednek sikságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9. Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10. Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11. Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12. Fölöttük lakozik az ég madam, a lombok közül hangot hallatnak.
13. Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14. Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15. és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16. Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17. a hol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18. A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19. Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20. szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21. Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelőket.
22. Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23. Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24. Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25. Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26. Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27. Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28. Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29. Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimulnak s porukhoz térnek vissza.
30. Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így ujitod meg a föld szinét.
31. Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32. Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33. Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34. Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35. Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
