1. A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra.
2. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben,
tizenkétezer embert.
3. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket! Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
4. Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
5. Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
6. Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
7. Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
8. Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
9. Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
10. Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
11. Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
12. Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
13. Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
