1. Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
3. jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4. Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5. Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6. És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7. Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8. Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9. nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10. Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11. ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12. Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13. Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14. Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15. és szólíts engem a szorongatá.s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16. A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17. Holott te gyűlölöd az ol~tatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18. Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19. Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20. Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21. Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22. Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, aki mentene.
23. Aki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s aki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
