1. A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.
2. Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.
3. Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.
4. Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.
5. És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!
6. Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.
7. Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.
8. Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.
9. Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.
10. Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.
11. Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.
12. Majd megkivánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.
13. Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.
14. Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.
15. Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.
16. Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.
17. Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.
18. Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.
