1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.
2. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.
3. Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.
4. Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.
5. Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.
6. Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:
7. igazságod olyan mint az Isten hegyei, itéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!
8. Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.
9. Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.
10. Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.
11. Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.
12. Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!
13. Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.
