1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.
3. Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:
4. akik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe.szítotték nyilukat, a keserű szót,
5. hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.
6. Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?
7. Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.
8. Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.
9. Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, akik nézik.
10. S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.
11. Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.
