1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének.
2. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.
3. Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.
4. Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.
5. Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.
6. Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.
7. Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.
8. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.
9. Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, aki pusztításokat végzett a földön;
10. megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.
11. Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!
12. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.
