1. Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól.
2. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
3. Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
4. Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül.
5. Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
6. Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
7. Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
8. Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
9. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
10. Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
11. Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
12. Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
13. Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
