1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.
3. Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.
4. Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.
5. Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.
6. Az pedig olyan, mint vőlegény, aki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.
7. Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.
8. Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;
9. az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;
10. az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló itéletei igazság, jogosak egyaránt.
11. Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.
12. Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.
13. Tévedéseket ki vehet észre? Rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!
14. Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.
15. Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!
