A lány, aki kicsikarta a Rebbe áldását

Goldie Feld visszaemlékezése:

A szüleim mindketten ho­lo­kauszttúlélők voltak Lengyelor­szágból. Gyermekeiket a hászid ta­nításokban gyökerező, vallá­sos szellemben nevelték. Én a bostoni Chábád lányiskolában tanultam, férjem pedig – aki szintén holokauszttúlélők gyer­meke volt –, egy lubavicsi je­si­vában. Később mindketten a Ye­shiva University-n tanultunk, és ott ismerkedtünk össze.

Abban az időben – 1974-ben – apám gyomorrákkal küzdött, és az orvosok egyáltalán nem voltak bizakodóak. Mint vérbeli hászid, apám azzal bízott meg, hogy menjünk el a lubavicsi Rebbéhez, kérjük az áldását az esküvőnkre és eközben említsük meg az ő egészségügyi állapotát is. Azt is kérte, hogy közöljük a Rebbével az orvosok javaslatát: ne tartsunk nagy esküvőt, hanem csak egy kis szertartást a kórházban, mert már alig van idő. Apán erősen hitt benne, hogy a Rebbe áldása segíthet rajta.

Mielőtt beléptünk volna a Rebbéhez, elküldtem neki egy listát mindazok héber nevével, akiket szerettem volna, hogy az áldásában megemlítsen. A Rebbe elolvasta a listát, majd így szólt: „Mindenki, aki fel van sorolva a levélben, legyen áldott!”.

Én azonban nem elégedtem meg ennyivel. Mivel ott álltam szemtől szembe a Rebbével, elhatároztam, hogy kihasználom az alkalmat, és azt mondtam: „Meg szeretném kérni a Rebbét, hogy az apámat külön is áldja meg, hogy teljesen felgyó­gyuljon”.

A Rebbe erre megismételte, amit korábban mondott: „Mindenki, aki fel van sorolva a levélben, legyen áldott!”.

Ahogy ezt meghallottam, két­ségbeestem. Nem tudom, hon­nan szedtem a bátorságot, hogy ennyire erőszakos legyek, de csak az apám járt az eszemben: „Nem mozdulok el erről a hely­ről, amíg a Rebbe meg nem áld­ja apámat név szerint, hogy tel­jesen felgyógyuljon!”.

Ekkor a vőlegényem megpróbált közbelépni, ám a Rebbe felemelte a tekintetét, rám nézett az átható kék szemeivel és így szólt jiddisül: „Az apja nemcsak megéri az esküvőt, hanem ünnepelni és táncolni fog, és még sok további örömben lesz része!” Felfigyeltem arra, hogy a Rebbe a „náchász” szót használta az örömre, ami utalhat az unokákra is.

Nagy megkönnyebbüléssel léptem ki a Rebbe szobájából. Gyönyörű és katartikus élményben volt részem. Tudtam, hogy többet nem tehetek apámért, de azt is, hogy a Rebbe áldása valóra válik.

Apám valóban megérte az esküvőnket. Bár továbbra is nagyon gyenge és beteg volt, össze tudta szedni magát annyira, hogy velünk ünnepeljen. Megérte az első gyermekünk születését is, majd a második gyermekünk születése előtt két héttel hunyt el. Összesen másfél évvel élt többet, mint amennyit a legoptimistább orvosok jósoltak. Biztos vagyok benne, hogy a Rebbe áldásának nagy szerepe volt ebben.

 

Shimon Feld rabbi visszaemlékezése:

Mivel a brooklyni lubavicsi je­si­vában tanultam, minden születésnapom alkalmával személyesen fogadott a Rebbe. Ezek általában igen rövid találko­zók voltak, melyek során a Rebbe megáldott, hogy sikeres legyek mind a vallási, mind a világi tanulmányaimban. Ezzel együtt minden egyes találkozó különleges élményt nyújtott. Mindig úgy éreztem, mintha a Rebbe számára én lennék a legfontosabb ember a Földön. Nagyszerű érzés volt.

A feleségem már elmesélte annak a találkozónak a történetét, amikor beteg édesapjára kért áldást. Emlékszem, a közöttük folyó párbeszéd olyan volt, mint egy teniszmérkőzés. Én egészen belesápadtam, mert elképedtem azon a határozott stíluson, ahogy a feleségem beszélt a Rebbével. Egyszerűen el sem akartam hinni, amit láttam, annyira szürreális élmény volt. Közbe sem tudtam avatkozni, mert a döbbenettől elakadt a lélegzetem is. A feleségem azonban kitartott a kérése mellett, és végül megkapta a Rebbe áldását az édesapjára. Ennek következtében apósom sokkal hosszabb ideig élt még, mint amennyit az orvosok jósoltak neki. A legnagyobb szakértők kezelték Bostonban, és egyikük sem adott neki három hónapnál többet, így fel sem merült, hogy megérheti az esküvőnket.

A Rebbe azonban más véleményen volt. Máig bennem élnek a szavai: Az apja nemcsak megéri az esküvőt, hanem ünnepelni és táncolni fog, és még sok további örömben lesz része!”

Három ígéretből állt az áldás, és mind a három beteljesült!

Shimon Feld rabbi és Goldie Feld

  • Küldés emailben

Fejezetek