1. Zsoltár. Ének a szombat napjára.
2. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
3. hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
4. a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
5. Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
6. Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
7. Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
8. mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
9. Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
10. Mert ime ellenségeid, oh Örökkévaló, mert ime ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
11. De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
12. Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
13. Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
14. elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
15. Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
16. hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
