1. Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2. Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3. Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4. nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5. Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6. azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7. hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8. s ne lesyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9. Efraim fiai, fegyverkezett ijászok, megfordultak a karcznak napján.
10. Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11. elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12. Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13. Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképen a vizeket.
14. Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15. Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16. fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17. De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18. Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19. Isten ellen beszéltek, mondták: Bir-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21. Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22. mert nem hittek Istenben és nem biztak segítségében.
23. Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyította,
24. hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25. menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26. Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27. hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28. leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29. Ettek és jóllaktak nagyon és amire vágyódtak, elhozta nekik.
30. El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31. és Isten haragja ellenök fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32. Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33. így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34. Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35. megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36. És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37. de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38. De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39. Meg, emlékezett, hogy bus ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40. Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41. Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42. nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43. hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44. Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45. Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46. A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47. Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48. Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49. Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50. Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelköket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51. megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52. Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53. vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54. Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55. Kiűzött előlök nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56. De megkisértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, íránt és bízonyságaít nem őrízték meg.
57. Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordúltak, mint a csalfa íj.
58. Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59. Hallotta Isten és fölháboro-dott és megvetette nagyon Izraélt.
60. Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, a hol emberek közt lakozott.
61. Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62. Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63. Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64. Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65. Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66. s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67. De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68. hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69. És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70. S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71. szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72. legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
