1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.
3. Midőn kitűzöm a határidcít, én egyenességgel itélek.
4. Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.
5. Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;
6. ne emeljétek a magasba szarvatekat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!
7. Mert nem keletről és nyugotról, se nem puszta felől van emelkedés;
8. hanem Isten a bíró: ezt leslázza és amazt fölemeli.
9. Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, iszszák mind a föld gonoszai.
10. De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Tstenének.
11. És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarui.
