1. Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2. Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, amelyen lakoztál!
3. Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4. Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5. Úgy tünik föl, mint aki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6. s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7. Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8. Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9. Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, aki tudná, meddig?
10. Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11. Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12. Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13. Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14. te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15. te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16. Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17. te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19. Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20. Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21. Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22. Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23. Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
