1. A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól.
2. Mikor fölkiáltok:, hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
3. Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
4. Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
5. Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
6. Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
7. Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
8. Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
9. Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
