1. Dávidtól. Oktató dal. Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke!
2. Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság.
3. Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap,
4. mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla.
5. Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla.
6. Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, amely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.
7. Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla.
8. Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem:
9. Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád.
10. Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül.
11. Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti igazak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!
