1. A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.
2. Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, aki Istent keresi.
3. Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.
4. Nemde megtudják mind, akik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, amint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!
5. Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.
6. A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!
7. Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.
