1. Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Őrökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint akik álmodnak.
2. Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyohat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
3. Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
4. Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
5. Akik könynyel vetettek, újjongással aratnak:
6. menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.
