Amikor Vancouverben voltam lubavicsi küldött, minden héten ellátogattam egy műszaki cikkeket forgalmazó üzletbe Tórát tanítani, mert a tulajdonosok, Carl Stein és Ben Tessler jó barátaim és a Chábád nagylelkű támogatói voltak. Egy ilyen alkalommal, valamikor 1976 környékén a Rebbe áldásainak óriási erejéről beszélgettünk, amikor a cég zsidó jogtanácsosa, Brian Kershaw a következő kérdést tette fel: „A Rebbe megáld nem-zsidókat is?” Miután azt mondtam, hogy természetesen igen, így folytatta: „A feleségem beteg. Azt szeretném, hogy a Rebbe teljes felépüléssel áldja meg”.
Megírtam tehát a Rebbének a történteket és megadtam az asszony nevét és az édesapja nevét. Nem-zsidók esetén ez így szokás, zsidóknál pedig az édesanya nevét említjük ilyen helyzetben. Úgy egy hét vagy tíz nap telhetett el, amikor megjött a válasz New Yorkból. Nem levél vagy fax érkezett, hanem a Rebbe titkára, Binyomin Klein rabbi hívott telefonon: „A Rebbe tudni szeretné a beteg asszony édesanyja nevét”. Amikor jeleztem, hogy egy nem-zsidó betegről van szó, Klein rabbi a következőt mondta: „Tudom, de a Rebbe mégis az édesanyja nevét kéri”.
Felhívtam tehát Briant, aki elmondta, hogy anyósát Annának hívják. Ő is értetlenül állt a Rebbe kérése előtt. Amikor elmondta a feleségének, hogy mi történt, az felhívta Franciaországban élő édesanyját: „Mondd csak, van másik neved is az Annán kívül?” – tudakolta. „Miért kérdezed?” – jött a felelet. Amikor a lánya elmesélte a történetet, egy ideig meg sem tudott szólalni, majd így szólt: „Ez egy nagyon szent ember lehet.” Ezt követően felfedte a titkot, melyről még sohasem beszélt a lányával. Elmondta, hogy a szülei zsidók voltak és a második világháború alatt egy kolostorban bújtatták el a nácik elől. A háború végén eljött a kolostorból, de nem tért vissza zsidó gyökereihez. Katolikusként élt és egy katolikus férfihez ment feleségül. „A valódi nevem Chana. Zsidó vagyok, ahogy te is”.
A Rebbe valahogy megérezte, hogy mi az igazság és tudta, hogy Brian felesége valójában zsidó. Tíz évvel később egy másik történet is arról tanúskodott, hogy a Rebbe képességei messze felülmúlják egy átlagemberét.
1987-ben a New Yorkban élő édesanyám Vancouverbe utazott, hogy meglátogasson bennünket. Miközben nálunk tartózkodott, szívinfarktus érte. Kórházba vittük, apám pedig felhívta a Rebbe titkárságát, hogy áldást kérjen a felgyógyulása érdekében. A Rebbe válasza így szólt: „Már megáldottam őt hosszú élettel”. Ezzel egy 1965-ben történt találkozóra utalt, akkor hangzott el ez az áldás.
Anyám azonban három nappal később elhunyt. Mindössze hatvanhét éves volt. Nagyon el voltunk keseredve, ráadásul nem tudtuk, hogy a történtek fényében miként értelmezzük a Rebbe üzenetét. Nem sokkal később, bevásárlás közben összetalálkoztam azzal az orvossal, aki a műtétet végezte. „Az édesanyja hosszú életet élt” – mondta. „Hogy mondhat ilyet? Mindössze hatvanhét éves volt” – feleltem.
„Na igen, de a műtét közben kiderült, hogy súlyos szívproblémája volt. Ezzel a betegséggel az emberek legfeljebb negyven-ötven évet élnek meg. Azok a nők, akik gyermeket hordanak ki, gyakran szülés közben vagy közvetlenül utána hunynak el. Szóval, az ön édesanyja valóban igen hosszú életű volt”.
Azonnal telefonáltam apámnak, aki nagyon elérzékenyült. „Most már értem a Rebbe szavait” – mondta.
Anyám már negyvenkét éves volt, amikor a húgom született és a Rebbe három évvel azután áldotta meg. Ezután még huszonkét évet élt.
Yitzchok Wineberg rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 24. szám – 2023. március 9.
