Miért történik több antiszemita támadás Nyugat-Európában, miközben Kelet-Európában magasabb az előítéletesség aránya? Mi változott az antiszemitizmus természetében az elmúlt években, és milyen hatással volt minderre az október 7-ei terrortámadás? Ezekre a kérdésekre keresett választ Csepeli György szociológus az 50 perc című műsor legutóbbi adásában, Szalai Kálmán vendégeként.
A beszélgetés középpontjában a Tett és Védelem Alapítvány(TEV) 2020-as, 16 európai országra kiterjedő kutatása állt. Az eredmények alapján az antiszemitizmus mára többféle formában van jelen: a klasszikus zsidóellenesség mellett egyre nagyobb teret nyer az Izrael-ellenes retorika, valamint a holokauszt relativizálása. Az adatok szerint ezek az attitűdök egyre kevésbé nyílt formában jelennek meg – különösen Nyugat-Európában, ahol a politikai korrektség miatt sokan elfojtják valódi véleményüket.
Társadalmi és kulturális tényezők
Csepeli szerint a térségi különbségek mögött mélyebb társadalmi és kulturális tényezők állnak. Míg Kelet-Európában a zsidó közösségeket főként történelmi sztereotípiák alapján ítélik meg, és ez gyakran nem jár nyílt erőszakkal, addig Nyugat-Európában – különösen a nagyobb muszlim bevándorló közösségekkel rendelkező országokban – a zsidóellenes attitűd könnyebben fajul fizikai atrocitásokba, különösen válsághelyzetek idején. Az október 7-ei terrortámadás után például több országban is jelentősen megugrottak az antiszemita incidensek.
Az antiszemitizmus új arca
A beszélgetés egyik legfontosabb felismerése a „habozók” csoportjának növekedése volt. Ők azok, akik nem foglalnak világos álláspontot a zsidósággal kapcsolatban, de éppen ezért különösen befolyásolhatók. Magyarországon arányuk egy év alatt 20-ról 31 százalékra nőtt, ami arra utal, hogy a társadalmi bizonytalanság táptalaja lehet az előítéletek gyors terjedésének.
Csepeli hangsúlyozta: az antiszemitizmus nem csupán morális kérdés, hanem politikai és társadalmi kihívás is. A megoldás nem lehet egyoldalú. Szükség van hiteles oktatásra, amely nem engedi elfelejteni a múltat, politikai kiállásra, amely világos határt húz a gyűlöletkeltés elé, és nyílt társadalmi párbeszédre, amely képes árnyaltan kezelni a zsidósággal kapcsolatos kérdéseket. Magyarország ebben sok tekintetben pozitív példát mutat – a közösségi véleményezésre nyitott tankönyvfejlesztés vagy a politikai vezetők zéró toleranciája más országok számára is követendő lehet.
A műsor világossá tette: az antiszemitizmus nem múlt idő. Csak az eszközei, felületei és nyelve változott. De ha felismerjük, hogy ez a jelenség új formákban él tovább, akkor van esélyünk arra is, hogy hatékonyan és tudatosan lépjünk fel ellene.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.