A dél-afrikai Johannesburgban nőttem fel egy nem túl vallásos családban. A nagybátyám, Dr. Rodney Unterslak azonban nagy hatással volt rám. Ő egy ideig Angliában élt, ahol vallásos lett, majd miután visszatért, sok szombatot töltöttem nála, és nagyon megkedveltem a zsidó tradíciókat. Abban az időben zsidó iskolába jártam, de egy vallásos osztálytársam sem volt. Amikor elkezdtem kipát hordani, a tanáraim úgy gondolták, hogy tanácsosabb lenne átíratni egy másik iskolába. Így kerültem a Chábád által fenntartott Torah Academy-be, a negyedik osztály elején.
Nem sokkal ezután egy vizsgálat során az orvos valami nyugtalanító dolgot vett észre a szememben. Ezután szemésztől szemészig vándoroltunk, míg végre kimondták a diagnózist: egy retinitis pigmentosa nevű betegségben szenvedtem. Ez a retina eltorzulását okozza, mely éjszakai vakságot, a perifériás látás megszűnését és egyes esetekben teljes látásvesztést okoz. Minél fiatalabb korban jelentkezik valakinél, annál súlyosabb következményekre számíthat. A mai napig nem találtak gyógymódot rá.
Az orvosok azt mondták, hogy nincs mit tenni, és csak annyit tanácsolnak, hogy hordjak mindig napszemüveget, mert a napfény felgyorsítja a betegség kifejlődését. A szüleim természetesen kétségbeestek a hírtől. Nem tudták, mihez fogjanak, amíg a nagybátyám azt nem javasolta nekik, hogy utazzanak New Yorkba és keressék fel a Lubavicsi Rebbét. Megfogadták a tanácsot és mindannyian New Yorkba utaztunk, hogy a Rebbével töltsük Szimchát Tóra ünnepét.
Az ünnep előtt egy nappal, hosáná rábákor érkeztünk meg, 1983-ban. Ahogy a Chábád főhadiszállására értünk, beálltunk a sorba, ahol a Rebbe mézes süteményt osztogatott. Ahogy a Rebbe elé kerültünk, a nagybátyám bemutatott: „Yisroel Shlomo Swimmer, Dél -Afrikából”. Egy szót sem szólt az állapotomról, a Rebbe mégis a következő áldást mondta angolul: „Adja az Örökkévaló, hogy nyitott szemmel tudjál Tórát tanulni!”. Ez hatalmas örömöt okozott mindannyiunknak.
Ellátogattunk néhány szemspecialistához Manhattanben. Egy sor kellemetlen vizsgálatnak vetettek alá. A következő napon egy lubavicsi gyerekfesztiválon vettem részt, ahol azzal bíztak meg, hogy a Rebbe által legfontosabbnak ítélt 12 tórai idézetből az egyiket én mondjam előre. Az ünnepség végén a nagybátyám megdöbbentő hírrel fogadott: a vizsgálati eredmények szerint nyoma sem volt retinitis pigmentosának! A szemem tökéletes volt, az orvosok semmilyen kóros elváltozást sem találtak.
Leírni sem lehetett a szüleim ujjongását. Dél-Afrikában ismét megvizsgáltak és közölték, hogy a betegség nyom nélkül elmúlt. Az elkövetkező években többször is ellátogattam a Rebbéhez, hogy a tanácsait kérjem. Megfogadtam, amit a karrierválasztásról mondott: könyvelő lettem, de emellett sokat teszek a zsidó közösségért. Az egyetemen úgy tekintettek rám, mint egy rabbira. Előadásokat tartottam, Tórát tanítottam és részt vettem a Chábád oktatási programjaiban. Ezt minden bizonnyal a Rebbe áldásának köszönhettem. Ő mutatott irányt az életemben és mindenre hatással volt, amit tettem.
Az esküvőm után egy ideig Dél-Afrikában éltünk, majd New Yorkba költöztünk. Egy idő múlva szemüveget kellett csináltatnom, mert egy kicsit romlott a látásom – hozzá kell tennem, hogy addig egyáltalán nem volt szükségem szemüvegre. Nagyon megrémültem azonban, amikor a szemvizsgálat után a szemész közölte, hogy további tesztekre van szükségem. Mire hazaértem, már teljes pánik lett úrrá rajtam. „Talán elveszettem a Rebbe áldását. Talán nem tettem eleget” – mondtam a feleségemnek. Egy hét feszült várakozás után megjött az eredmény: nem találtak semmi említésre méltót. Kellemetlen élmény volt, de legalább emlékeztetett arra, hogy mit tett értem a Rebbe, amikor gyerek voltam.
Erről a következő történet jut eszembe: Az egyik izraeli látogatásunk során elmentem a Holonban működő Gyermekek Múzeumába, ahol egy különleges kiállítást tartottak „Párbeszéd a sötétben” címmel. Egy bottal a kézben kellett vaksötét szobákat végigjárni, hogy megtapasztaljuk a világtalanságot. A tárlat végén megkérdeztem a kísérőt, hogy vakon született vagy később veszítette-e el a látását. „Húszéves voltam, amikor megvakultam” – felelte. „Egy retinitis pigmentosa nevű betegség tette tönkre a retinámat”. Ez akár velem is megtörténhetett volna – villant az agyamba rögtön.
Nagyon hálás vagyok az Örökkévalónak, hogy meggyógyított. Egészen másfajta életem lenne, ha a Rebbe nem avatkozik közbe és kéri Isten kegyelmét a számomra.
Yisroel Swimmer
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 2. szám – 2021. szeptember 17.
