Velem és a Rebbével történt

A családom a Szovjetunió­ból menekül el a második világháború után. Néhány évet Európában vándoroltak, majd 1948-ban, miután ki­kiáltották Izrael Államot, harmincnégy másik családdal együtt a Szentföldre költöztek az előző lubavicsi rebbe felhívására, hogy megalapítsák Kfár Chábádot. A falu lakói, köztük apám, Ávráhám Smuel Gorelik rabbi, is eleinte mezőgazdasággal foglalkoztak. 1956-ban azonban apám társult Náchmán Elbaum rabbi­val, egy etrogkereskedővel, és együtt nagy vállalkozásba fogtak. Elbaum rabbi etrogmagokat hozott az olaszor­szági Calabriából, apám pe­dig létrehozta az első izraeli etrogültetvényt. Abban az idő­ben mindenki olasz etrogot vá­sárolt, ám felmerült a gyanú, hogy az olasz farmerek citromfába oltják az etrogfa ágait és úgy termesztik a gyümölcsöt. Ennek az az oka, hogy az etrogfa igen érzékeny és nehéz jó termésről gondoskodni. Az oltott fáról származó gyümölcsöket viszont nem lehet a szukoti ünnepi csokorhoz felhasználni. A Rebbe ekkor úgy döntött, hogy bizonyítottan nem oltott fáról származó calabriai etrogok magját kell Izraelben elültetni, és ott nevelni a fákat. Apámék vállalták a feladatot, és a Rebbe már a kezdetektől fogva nagy figyelmet szentelt az ültetvényüknek.

Az első gyümölcsöt 1960-ban szüretelték le, mindenki legnagyobb örömére. Elbaum rabbi néhány évvel később elhagyta Izraelt, apám pedig megvásárolta az üzletrészét. Ezt követően ő felügyelte az ültetvényt nagybátyám, Mose Napartsek rabbi segítségével. A hatvanas évek végén nem várt probléma jelentkezett: megjelent a citruspenész és számos fát gyökerestül el kellett távolítani az ültetvényből. Mivel nem volt ellenszer, apám már azon tanakodott, hogy teljesen felhagy az etrog termesztésével. 1969-ban azonban, amikor New Yorkba utaztam a nagyünnepekre, a Rebbe eloszlatta apám aggodalmait: „Apád földje nagyon is alkalmas az etrogtermesztésre. A kórokozót nyilván le lehet győzni. Fontos, hogy a zsidók kóser etrogra mondhassanak áldást” – közölte velem és azt tanácsolta, hogy forduljunk az izraeli Földművelésügyi Minisztériumhoz és tőlük kérjünk segítséget. Ha azt mondanák, hogy a védekezés túl nagy költséggel járna, közöljük a tisztviselőkkel, hogy a Rebbe hajlandó támogatást nyújtani. Így is tettünk, a minisztérium pedig előállt egy védekezési módszerrel, mely ugyan nem volt tökéletes, de az ültetvényünket megmentette a pusztulástól.

Évekkel később már túl nehézzé vált a munka apámnak, ezért felmerült bennem, hogy felhagyok a tanítással és átveszem a vállalkozást. A Rebbe azonban nem értett egyet ezzel. „Úgy hallottam, hogy ön igen sikeres az oktatás terén. Béreljen fel valakit az ültetvény ügyeinek intézésére” – mondta. E szerint jártam el, az ültetvény pedig továbbra is virágzott.

Akárhányszor a Rebbénél jártam, mindig részletes beszámolót kért az etrogokról. Sok tanáccsal látott el, még a forgalmazással kapcsolatban is.

Néhány évben, Szukkot után elkértem azon etrogok magjait, melyeket a Rebbe használt, hogy elültessem az ül­tetvényemen. A lubavicsi hászidok számára sokat jelentett volna, hogy a Rebbe etrogjából származó gyümölcsre mondhatnak áldást. Választ azonban csak 1990-ben kaptam erre a kérésemre, amikor a Rebbe két etrogját is elküldte az ünnep után. Amikor megérkeztek a gyümölcsök, elvittem azokat Kfár Chábád rabbijához, Mordecháj Askenázihoz, és a jelenlétében nyitottam fel az etrogokat. Ötvennégy magot szedtem ki, melyeket azonnal el is ültettem. Végül huszonhat mag hajtott ki. Ezekből a legjobbakat választottam ki, és egy új parcellát alakítottam ki a számukra. A régi, olasz eredetű fákat eltávolítottam, hogy az emberek biztosak lehessenek benne, hogy a Rebbe etrogjából származó gyümölcsöt kapnak. Eleinte csak a lubavicsi hászidok vásároltak, de idővel hatalmasra nőtt az érdeklődés, ezért a teljes ültetvény területén a Rebbe etrogjából származó gyümölcsöket kezdtük termelni és világszerte forgalmazni.

Elázár Gorelik rabbi