Miután a montreali Tomchei Temimim lubavicsi jesiva igazgatójának választottak, minden évben elvittem egy csoport diákot a Rebbéhez, hogy inspirációt nyerjenek tőle. Először 1953-ban került sor erre, amikor is ötvenen érkeztünk a Rebbéhez. Készítettem egy listát, melyen a diákok neve szerepelt, továbbá mindegyiküktől kértem egy dollárt, hogy a szokásoknak megfelelően adakozzanak a találkozó előtt.
Miután a csoportos beszélgetés véget ért, én a Rebbénél maradtam, hogy személyesen is értekezhessek vele. A Rebbe meglehetősen elégedetlennek tűnt. „Hogyan tehette ezt?” – kérdezte szigorúan. „Arra nem gondolt, hogy a diákok esetleg rossz benyomást szerezhetnek? Akár azt is gondolhatják, hogy az áldásért fizetni kell!” – vont felelősségre, majd így folytatta: „A diákoknak tudniuk kell, hogy egy rebbével való találkozás nem a pénzről szól. Nem gondolhatják azt, hogy egy rebbével való találkozás a pénzről szól”. A következő évben már a saját zsebemből adtam ötven dollár adományt mindannyiunk nevében.
Egy másik évben nagy meglepetés ért minket a látogatás során. A csoportos találkozó általában úgy zajlott, hogy a Rebbe beszédet mondott, amit a megbízottja lejegyzetelt, majd a jegyzetet átadta a Rebbének, aki átnézte, kijavította és engedélyt adott a közlésre. Ekkor kinyomtatták a szöveget és kiosztották a csoport tagjainak. Ekkor azonban a Rebbe azt mondta, hogy mivel rögzítették a felvételt, nincs szükség javításra, egyszerűen írják le a felvételen hallható szöveget és nyomtassák ki. Ezen nagyon elcsodálkoztam, mert a legjobb tudomásom szerint nem vette fel senki a beszédet. Később derült ki, hogy az egyik diák titokban mégis rögzítette az egészet. A Rebbe előtt persze nem maradt rejtve a dolog, mert ő mindig tisztában volt minden történéssel.
Azt is tudta, hogy az egyik évben komoly nézeteltérésem támadt az egyik tanárral a jesivában. Amikor a tanácsát kértem az ügyben, kiderült, hogy már hallott a dologról.
„Ha két ember vitatkozik, akkor mindkettő hibás. Lehet, hogy a felelősségük éppen fele-fele arányban oszlik meg, de az is lehet, hogy az egyik félnek 95 százalékban van igaza, a másiknak pedig csak öt százalékban, de valamennyire mindketten hibásak” – mondta. Ezt észben tartva sikerült újra jó viszonyt kialakítanom ezzel a tanárral.
Egy másik alkalommal az egyik tanár arról panaszkodott a Rebbének, hogy nem tud kijönni a fizetéséből, mert a jesiva nem becsüli meg eléggé anyagilag. A Rebbe megkérdezte a beszélgetésünk során, hogy tudnánk-e fizetésemelést adni neki. Elmondtam, hogy minden tanár egyforma fizetést kap, és ha az egyikük fizetését megemeljük, akkor az összes többiét is meg kellene emelni, erre pedig nincs keretünk. A válaszomat hallva a Rebbe felsóhajtott: „Nem örülök, hogy ez a fiatalember szenved”.
Végül az efféle ügyekbe fáradtam bele, és egy idő múlva úgy éreztem, hogy nem tudom folytatni a jesiva igazgatását. Túl sok megoldatlan probléma gyűlt össze, ezért vonatra szálltam és elutaztam a Rebbéhez, hogy bejelentsem a felmondásomat. Amikor megérkeztem, a Rebbe titkára közölte, hogy nem tud ilyen gyorsan időpontot adni és nincs lehetőségem arra, hogy még az éjjel bejussak a Rebbéhez. Próbáltam azzal érvelni, hogy tizenkét órát vonatoztam, csak hogy beszélhessek a Rebbével, de semmi sem segített. Ezzel együtt nem adtam fel a reményt és írtam egy üzentet a Rebbének arról, hogy egy fontos ügyben keresem. Végül ígéretet kaptam, hogy éjfél és egy óra között bemehetek hozzá. Amikor végre előtte álltam, elmondtam minden panaszomat, majd így szóltam: „Arra kérem a Rebbét, hogy fogadja el a felmondásomat”. Ő így felelt: „És mit gondol, ki lép majd az ön helyébe?”. Mivel fogalmam sem volt, csak csóváltam a fejem. A Rebbe erre szélesen elmosolyodott, és a következőt mondta: „Az apósom, az előző rebbe egyszer azt mondta, hogy az éjfélt követő óra a bolondok órája. De ehhez hasonló bolondságot még nem is hallottam! Ha tudtam volna, hogy milyen ügyben keres, nem is fogadtam volna! Menjen jó egészségben és tartson ki. Sok sikert!”
Ennek köszönhetően maradtam a jesiva élén több mint negyven éven át.
Hershel Feigelstock rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 14. szám – 2022. december 29.
