Amikor a Chicagói Egyetemre jártam és elkezdtem a vallásos élet iránt érdeklődni, egy igen súlyos problémával kerültem szembe. Legyen elég annyi, hogy szörnyen szenvedtem, ezért a Rebbéhez fordultam segítségért. A válasz hamar megérkezett, a Rebbe a következőt írta: „A tórahű élet megköveteli egy zsidótól, hogy a természet rendje szerint tegyen meg mindent, ami szükségszerű és teljes mértékben bízzon abban, hogy Isten sikerhez juttatja. Egészségügyi problémákkal kapcsolatban a Tóra egyértelműen kijelenti, hogy orvos tanácsát kell kérni és követni kell az utasításait. Emellett imádkozni kell Istenhez, hogy küldje el áldását minden szükségletünkre, ahogy áll: »És Isten megáld mindenben, amint teszel«”.
Őszintén szólva egy kicsit csalódott voltam. Valamilyen különleges áldásra számítottam, mely az én közreműködésem nélkül váltja ki a várt eredményt. Ezért aztán misztikával foglalkozó emberekhez mentem és az ő tanácsaikat követtem, ameddig ki nem derült, hogy milyen kártékony hatásuk van.
Eljött azonban az életemben egy olyan időszak, amikor nagyon is egy csodálatos áldásra volt szükségem, és ekkor a Rebbe nem is késlekedett vele. Ez 1986-ban történt, amikor megboldogult feleségem, Chana várandós lett az első gyermekünkkel. Rendkívül nehéz terhesség volt. A feleségem nagyon rosszul érezte magát, naponta nyolcszor is hányt. Minden ereje elfogyott. Az orvosok intravénásan kezdték táplálni, a vénái azonban majdnem összeomlottak. A terhesség harmadik hónapjára már kilenc kilót fogyott és úgy tűnt, hogy már nem sok van hátra a számára. Az orvosok egy katéter beültetéséről döntöttek, hogy folyamatos lehessen a táplálék utánpótlása. Azt mondták, hogy ha ez sem jár sikerrel, abortuszt kell végrehajtani.
A híreket meghallva felhívtam a San Diegóban működő Chábád-házat, ahol Chana Boas rebecen azt mondta: „Ígérje meg, hogy felhívja a Rebbét!”.
Így tettem, és sikerült beszélnem a Rebbe titkárával, Leibel Groner rabbival. Elmondtam neki az ügy minden részletét és azt is, hogy a műtét négy óra múlva kezdődik. Azt mondta, hogy azonnal a Rebbéhez megy, hogy az áldását kérje.
Amikor a telefont intéztem, éppen a munkahelyemen voltam. Nyolcvan perccel később hazaindultam ebédelni. Azon tanakodtam, hogy értesítsem-e a feleségemet az érkezésemről, mert annyira fájt hallani a szenvedéstől legyengült hangját. Az az ember, akit a legjobban szerettem, annyi fájdalmon ment keresztül, hogy már elvesztette az életkedvét is. Végül mégis felhívtam és a legnagyobb megdöbbenésemre vidám, élettel teli hangon szólt bele a telefonba. Nem akartam elhinni, hogy vele beszélek. „Chana, te vagy az?” – kérdeztem. „Igen” – válaszolta. „Sokkal jobb a hangod, mint korábban” – mondtam. „Igen, nemrég készítettem magamnak reggelit és úgy tűnik, hogy megmarad bennem az étel” – felelte. „Azonnal otthon vagyok!” – mondtam.
Őrült sebességgel hajtottam haza. Reggel egy olyan nőtől búcsúztam el, akinek már nem volt kedve élni, most pedig teljesen jól volt! Az operációt természetesen lemondtuk. Másnap felhívott Groner rabbi és átadta a Rebbe üzenetét: „Elul hónapja van, amikor a Király a mezőn jár”. Ez azt jelenti, hogy a Ros hásánát megelőző hónapban Isten különös mértékben elérhető.
Megható volt, hogy a Rebbe odafigyelt, hogy a titkára visszahívjon minket. Hány ezer ember kereste őt minden egyes héten? Mégis szakított időt arra, hogy megáldjon minket és még bátorító üzenetet is küldjön. Az üzenete pedig megváltoztatta az életünket. A Király valóban a mezőn volt és meghallotta a kiáltásunkat. Úgy vélem, mindez a Rebbe közbenjárására történt.
Ha valaki szkeptikus, azt mondhatja, hogy a feleségemnek csupán a terhessége első harmada volt kritikus és a Rebbéhez intézett kérés időzítése csupán véletlen volt. Számomra azonban mindez csodaszámba ment. Tudom, hogy sok nő számára a terhesség első három hónapja különösen nehéz, de messze nem annyira, mint amilyen a feleségemnek volt. A halál küszöbén volt, s ha nem áll be ilyen hirtelen változás az állapotában, talán elveszítettem volna. Ő azonban gyorsan felépült és hat hónappal később, niszán hó 24-én életet adott a fiunknak, Yonasannak, aki ma már a kaliforniai Temeculában szolgál lubavicsi küldöttként.
Jay B. (Yaakov) Abrams
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 11. szám – 2022. december 8.
