Az 1970-es évek végén a Rebbe áldását kértem a kóser étteremre, amit nyitni készültem Manhattanben ahol abban az időben nem volt elérhető glatt kóser étel. A Rebbe gyönyörű áldásban részesített. Hangsúlyozta, hogy erőfeszítéseimet siker fogja koronázni, de csak abban az esetben, ha nagyon körültekintő vagyok a kóser termékekkel kapcsolatban. Mikor először megnyitottam, az emberek azt mondták, csak az időmet és a pénzemet vesztegetem ezzel a hellyel. De én erre mindig azt mondtam, hogy a bolt sikere Istenen múlik. Az étteremnek óriási sikere volt, és gyakran kérték tőlem jégkrémet is, de én mindig azt mondtam: „az étterem húsos, így nem tudok fagylaltot is kiadni.” Erre a válasz mindig az volt, hogy „jó, akkor majd megvesszük magunknak külön máshol”.
Ekkor született meg bennem az ötlet. Elkezdtem kutatni, s elhatároztam, hogy megcsinálom a saját párve jégkrémemet. Olvastam egy cikket a tofuról, ami akkor még nem nagyon volt ismert és elkezdtem kísérletezni vele, de az elején szinte mindig ki kellett dobnom, amit csináltam. Ez idő alatt bármikor is találkoztam a Rebbével, és említettem neki, min dolgozom éppen, mindig azt mondta: „Hinned kell. Ha hiszel Istenben, csodákra vagy képes.”
Ez idő alatt az éttermem növekedésnek indult, terjeszkedtünk. Majd ezt követte a lehetőség, hogy egy forgalmas sugárúton is boltot nyissak, de előtte kérni akartam róla a Rebbe véleményét. Ő annyit válaszolt: „Légy óvatos.” Nem igazán értettem, hogy ez mit jelent, hiszen ott volt a lehetőség, hogy boltot nyissak egy kiváló adottságú környéken. Végül megnyitottam ott következő éttermemet is, de ezúttal elmaradt a siker. A helyi klientúra nem volt megfelelő ehhez az üzlethez.
Nem sokkal ezt kövezően látogatott meg Shlomo Riskin rabbi, a Lincoln téri zsinagóga alapítója, s a következő ajánlattal állt elő: „Nyiss egy Mint’z Buffet boltot, s mi támogatni fogunk. Az egész közösség nálad fog enni!”
Nagy izgalomba jöttem, nagyon örültem a lehetőségnek, de mint mindig, most is ki akartam kérni a Rebbe véleményét mielőtt döntök. Kérdésemre pár óra múlva meg is érkezett a válasz. A Rebbe titkára, Leibel Groner rabbi hívott fel, s a következőt mondta: „Hallgass figyelmesen. Fogj egy ceruzát, s írd le papírra. Nagyon fontos.” Nagyon izgatott lettem, ez volt a válasz, amire úgy vártam. Majd tovább diktálta. „A Rebbe válasza, semmiképpen. Semmiképpen.” Nagyon elcsodálkoztam. Kétszer is ugyanaz a válasz. Majd megkérdeztem: „Miért mondja a Rebbe hogy semmiképpen?” Groner rabbi ezt válaszolta: „A Rebbe azt mondja, hogy folytatnod kéne a kísérletezést a párve jégkrémmel, és Isten segítségével nagy sikered lesz. A termékeid sikeresek lesznek, s világszerte fogják értékesíteni.”
Álmodozásnak hangzott, s úgy éreztem, hogy a Riskin rabbitól kapott lehetőséget vesztegettem el. De hallgattam a Rebbére. Helyettem valaki más ragadta meg a lehetőséget, s vette ki az általam kinézett helyet étterem nyitásra, de csődöt mondott vele. Az illető, habár óriási pénzeket fektetett a helybe, még a nyitásig sem jutott el. Én meg elhatároztam, hogy kísérletezésbe kezdek, ezzel töltöttem minden időm. Eladtam a brooklyni éttermet, s elkezdtem fejleszteni tofu alapú párve jégkrémem. 1981-re elkészült a minta termék, s ezt követte az első nagy áttörés.
Volt Manhattanben egy egészséges ételeket árusító bolt, s a tulaja hívott fel. „Hallottam a termékedről, a tofu jégkrémről, szeretném kipróbálni.” Vittem neki 5 gallonnyi vödörrel. Nem sokkal később hogy indultam vissza Brooklynba, a bolt egyik munkatársa hívott telefonon: „Mintz úr, Mintz úr, kérünk még a jégkrémből. Kérjük, hozzon még többet.” Ők voltak az első nagyobb ügyfeleim, majd ezt követte a szerződés a Zabarral és a Bloomingdale’s-szel.
Elmentem a Rebbéhez az áldását kérni, amikor találtam egy céget, ami legyártaná a jégkrémet nagyobb mennyiségben. A Rebbe azt válaszolta: „Nehéz lesz az elején, de hinned kell Istenben”. És tényleg nehéz volt, de sikeres lett. A Rebbe figyelmeztetett: „sokan fognak ajánlatokkal kecsegtetni, de ne inogj meg. Csak csináld, amit elkezdtél.” Megfogadtam a tanácsát. Egy idő múlva, megint kikértem a véleményét, mert ki akartam vezetni a céget a tőzsdére. A Rebbe válasza következő volt: „Ez egy nagyon jó gondolat.” És eszerint cselekedtem és a legnagyobb cégekkel kezdtünk tudni együttműködni mint a Haagen Dazs-zsal és másokkal. És ez mind azért történhetett, így mert a Rebbe áldását adta a sikeremre, s mindig megvédett a rossz lépésektől.
Megjelent: Gut Sábesz 18. évfolyam 5. szám – 2015. október 16.
