Lubavicsi családban nőttem fel. Gyermekként gyakran kísértem el apámat a Rebbe fárbrengenjerie, haszid összejöveteleire. Emlékszem, mindig nagyon izgatott voltam. Lubavicsi haszidnak lenni általában véve nagyon izgalmas dolog volt.
1973-ban felajánlották, hogy legyek a Rebbe küldöttje és nyissak egy új Chábád-központot Los Angelestől északra, a San Fernando-völgyben, amit csak „The Valley”-nek neveznek. Ez alkalomból különleges áldást kaptam a Rebbétől. Azzal áldott meg, hogy határozott és elszánt döntéseket hozzak, keményen dolgozzam, valamint higgyek és bízzak az Örökkévalóban.
A Rebbe áldását általános üzenetként értelmeztem. Ha sikereket akarsz elérni, először is keményen kell dolgoznod. Hajnalban kell kelned és rögtön neki kell állnod a tennivalóknak. De ez nem elég. Elszántnak is kell lenned. És bármihez, amit teszel, elengedhetetlen a sziklaszilárd hit Istenben. Így lehetsz sikeres.
A Rebbe megmutatta, miként koncentrálhatunk az erdőre anélkül, hogy a fák összezavarnának bennünket. Válaszai és tanácsai mindig optimizmust sugároztak, és arra biztatott minket, hogy magabiztosan és bátran menjünk az utunkon. Így is tettünk, mert azt éreztük, hogy a Rebbe végig fogja a kezünket.
Egyszer a feleségem és én rendkívül nagy kihívással kerültünk szembe. Azt javasoltam a feleségemnek, hogy írjon a Rebbének. Ő így is tett, és egy tíz oldalas levélben írta le a probléma minden egyes részletét. Azon a napon, amikor a levél New Yorkba érkezett, telefonhívást kaptam a Rebbe titkárától, a következő válasszal:
„Szent munkád során már többször képzelted azt, hogy olyan helyzetbe kerültél, ahonnan nincs kiút. Később azután láttad, ahogy a helyzet megváltozik, és jóra fordulnak a dolgok … A Cemách Cedek tanítását kell követned: gondolkodj mindig pozitívan, és a dolgok jóra fordulnak!”
Micsoda válasz! Ezt a választ bekeretezve tartom a Rebbe képével együtt az irodámban, és otthon, az asztalomra is kitettem. Ez a válasz olyan tanítás, melyről minden egyes nap megemlékezem. Lehet, hogy a dolgok rosszul állnak, de korábban is ugyanilyen rossz helyzetben voltam, és végül mégis minden jóra fordult!
A Rebbe biztatására úgy döntöttünk, hogy a jövőbe tekintünk, és végezzük a munkánkat. Néhány nappal később pedig teljes hirtelenséggel, villámgyorsan megoldódtak a problémáink. Hiszem, hogy ez a Rebbe áldásának egyenes következménye volt.
Egy másik példa, amit meg szeretnék említeni, az encinói Chábád-központban történt, amit
1975-ben nyitottunk meg a Hayvenhurst Avenue-n. Ez egy rendkívül forgalmas út volt, kijárattal az autópályára, de voltak olyan szomszédaink, akik nem örültek annak, hogy egy lakóövezetben működtünk. Bíróság elé vitték az ügyet, mi pedig azon gondolkoztunk, hogy odébb állunk. Azonban akárhányszor is írtunk a Rebbének a nehézségeinkről és az elkeseredésünkről, mindannyiszor arra biztatott, hogy maradjunk ott. Mi pedig követtük a tanácsát.
Végül sikerült olyan egyezséget kötnünk, mely megengedte a Chábád-ház további működését Encionban, az eredeti helyén, az ifjúsági központunkat azonban máshová kellett költöztetnünk. A központunk új helyszínének a Burbank Boulvardot választottuk, Tarzanában, mert a helyiek kedvesen fogadtak. […] A Rebbe tanácsát kértük [a szomszéd telek megvásárlásához], de ő nem tartotta jó ötletnek, és azt ajánlotta, hogy beszéljünk ingatlanos szakemberekkel. Így is tettünk, és kiderült, hogy az épületet alaposan túlárazták. Emlékszem, 340 000 dollárt kértek, ami hatalmas összeg volt a nyolcvanas évek elején.
Néhány évvel később a recesszió miatt lementek az ingatlanárak és 280 000 dollárért hirdették meg az épületet. Mi 240 000-et kínáltunk, amit el is fogadtak. A szerződés aláírása előtt természetesen ismét kikértük a Rebbe tanácsát, és ő ez alkalommal jóváhagyta a dolgot. Így spórolt nekünk 100 000 dollárt, miközben brooklyni irodájában ült.
Amikor elkezdtük az építkezést, kölcsönért folyamodtunk a zsidó közösség alapítványához. Prezentációt tartottam az alapítvány 75 fős tanácsa előtt, de amikor meghallották, hogy mindössze 50 000 dollár van a birtokunkban az egész projektre, azt mondták, „Rabbi, ez nem fog sikerülni”. Dühös lettem, és így szóltam: „Uraim, a Lubavicsi Rebbe az áldását adta! Sikerülni fog! Majd meglátják! Önökkel, vagy önök nélkül!”
Biztosak voltak benne, hogy semmit sem fogunk építeni, de adtak 25 000 dollárt az építészeti tervekre. Természetesen nekifogtunk az építkezésnek. A végeredmény egy 2000 négyzetméteres központ lett „Chabad of the Valley” néven, mely zsinagógát, ifjúsági központot és iskolát is magába foglal.
Az épület azért áll, mert követtük a Rebbe tanácsát: dolgozz keményen, legyen hited, legyél optimista és higgy benne, hogy Isten segítségével megvalósíthatod a lehetetlent. Az épület a Rebbe útmutatásának és áldásának köszönhetően épült fel.
Yehoshua (Josh) Gordon rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 20. évfolyam 31. szám – 2018. április 18.
