1958-ban, tizennégy éves koromban kissé magával ragadott a purimi hangulat és úgy éreztem, hogy azonnal levelet kell írnom a Rebbének. Teljes őszinteséggel tártam fel előtte magamat. Megosztottam vele a problémáimat, írtam a jó tulajdonságaimról, a negatív késztetéseimről és minden egyébről, ami foglalkoztatott. Nem hagytam ki azt sem, hogy nagyon le voltam maradva a tanulmányaimban. Ehhez hozzátettem, hogy az első lubavicsi rebbe még húsz éves sem volt, amikor megírta a saját magyarázatát a Sulchán Áruch törvénykódexhez, Mesulám Igra rabbi kilenc évesen már olyan tóramagyarázatot tartott Brodyban, hogy a helyi tóratudósok nem győztek ámulni. Hozzájuk hasonlítva egy igazi senkinek érzetem magam.
A Rebbe három nappal később már válaszolt is. Azt írta, hogy a Tánjában, a Chábád filozófia alapművében megtalálom a válaszokat a kérdéseimre. „Bizonyára van egy Tánjád, és azt is feltételezem, hogy a Tánjádban van tartalomjegyzék. Így hamarabb megtalálod a keresett fejezeteket. Arra a kérdésedre vonatkozóan, mely a fiatal korukban már zsenialitásukról számot adó rabbikkal kapcsolatos – mi értelme azt firtatni, hogy miért nem egyforma az emberek észbeli képessége? A Tánjában az áll, hogy a Tóra felfogásának szintje azon múlik, hogy ki milyen szellemi képességekkel rendelkezik, továbbá milyen égi forrásból származik a lelke. A Misna pedig azt tanítja, hogy minden ember előtt legyünk alázatosak, mert bizonyos téren mindenki több a másiknál” – írta a Rebbe. Azt is hozzátette, hogy különösnek találja az álláspontomat, hiszen nem az az ember feladata, hogy több legyen másoknál, hanem az, hogy szolgálja az Örökkévalót. „Ha Isten úgy látja jónak, hogy valaki az adakozás micvájában, más pedig a tóratanulásban legyen kiemelkedő, akkor annak így kell lennie. A mi feladatunk az, hogy beteljesítsük az isteni akaratot, mert ez teremtésünk célja. Azonban a képességeinktől függetlenül az összes parancsolatot kötelesek vagyunk betartani, különös tekintettel a tóratanulásra” – tette hozzá.
Megszívleltem a tanácsait és ezt követően a levélben leírtak vezettek az istenszolgálatban.
1975-ben, néhány évvel azelőtt, hogy Los Angelesbe költöztem és az Ohr Elchonon Chabad jesiva élére álltam, a családommal együtt ellátogattam New Yorkba. Nem gondoltam, hogy személyes találkozón fogad majd a Rebbe, mert már voltam nála abban az évben. Azonban az elutazásunk előtti éjszakán összefutottam Binyomin Klein rabbival, a Rebbe titkárával, és viccesen megjegyeztem, hogy a bátyám hamarosan bemehet a Rebbéhez, bezzeg én nem kaptam erre lehetőséget. Klein rabbi erre meglepő választ adott: „Talán nem kapta meg az üzenetet?” Nem értettem, hogy mire utal. „A Rebbe azt üzente, hogy ha van kedve találkozni vele, szívesen fogadja” – felelte.
Azonnal a szállásunkra rohantam és riasztottam a feleségemet: „Öltöztesd fel a gyerekeket, megyünk a Rebbéhez!” – mondtam izgatottan.
Nagyon boldog voltam a hirtelen jött lehetőségtől. Az egész család megjelent a találkozón, a Rebbe pedig megválaszolta az összes kérdésünket és kívánságunkat. Ezután a feleségemre és rám nézett, majd így szólt: „Van egy fiuk és egy lányuk. Ezzel teljesítették a sokasodjatok és szaporodjatok parancsát. Egy zsidónak azonban kötelessége a minimumnál többre törekedni. Miért nincs több gyermekük?”
Ezen nagyon meglepődtem, mert az elmúlt hét évben többször is írtam a Rebbének, hogy az áldását kérjem a gyermekáldás folytatódásához, de sohasem válaszolt. Most pedig azt kérdezi, hogy miért nincs több gyermekünk?
De a Rebbe hirtelen témát váltott, majd az asztalához lépett és kivett a fiókból egy köteg dollárt. A feleségemnek adta és azt kérte, hogy minél több nőt győzzön meg a szombati gyertyagyújtás micvájának gyakorlásáról és mindenkinek, aki magára vállalja, adjon egy dollárt, hogy jótékonyságra buzdítsa. Ezután hozzám fordult: „Azt kérem, hogy publikálja a tóramagyarázatait”.
A Rebbe szavai hatalmas inspirációt jelentettek mindkettőnk számára, és azonnal munkához láttunk. Éppen akkor adtam ki a tóramagyarázataimat, amikor a feleségem kiosztotta a Rebbétől kapott utolsó bankjegyeket. Nem sokkal ezután a feleségem teherbe esett és néhány éven belül két lányunk született.
Ekkor még nem kötöttem össze a történéseket a Rebbe tanácsaival, de azután újabb öt év telt el gyermekáldás nélkül, én pedig újabb köteteket adtam ki, jóval hosszabb írásokat, mint korábban. Ahogy megjelentek a könyvek, a feleségem ikerfiúkkal lett állapotos.
A találkozó alatt nem fogtam fel, hogy a Rebbe milyen üzenetet akart átadni nekünk. Később azonban rádöbbentem, hogy azt akarta, hogy a saját akaratunkból tegyük meg mindezt, nem várva jutalmat. Amikor pedig megtettük, méltóvá váltunk arra, hogy újabb életeket hozzunk erre a világra.
Ezra Shochet rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 37. szám – 2022. május 19.
