David – Dovid Tuvia ben Árje – Chase-nek hívnak. Lengyelországban születtem, Szilézia tartományában nőttem fel, egy Sosnowiec nevű falucskában, ami Katowice közelében található. Kiskoromban a városi héderbe jártam és tagja voltam egy cionista csoportnak, a Hánoár Hácioninak. Mindez véget ért, mikor Németország 1939-ben elfoglalta Lengyelországot. Ekkor én még csak tíz éves voltam. Családommal együtt Auschwitzba szállítottak minket, nővéremet kivéve, akinek sikerült megszöknie. De kisebbik testvéremet, édesapámat és édesanyámat azonnal meggyilkolták. Nővérem a háború után hozzáment egy amerikai katonához, s engem is magával vitt az Államokba. Itt ismerkedtem meg a Rebbével és a Chábád mozgalommal, amiben hamar elkezdtem magam aktivizálni.
1968-ban találkoztam a Rebbével, s első látásra hatása alá
kerültem. Örökre megváltoztam
attól a pillanattól, hogy életemben először láttam ezt a nagyszerű embert. Onnantól állandó látogatója lettem a lubavicsi eseményeknek. 1981-ben, a Rebbe 79. születésnapja környékén, egy levelet kaptam tőle: „Kedves Reb Dovid Tuvia: egy baráttól nem illő születésnapi ajándékot kérni. Ám a mi esetünkben olyan viszonyról van szó, hogy úgy gondolom ezt mégis csak megengedhetem magamnak. Születésnapomra azt szeretném kérni tőled, hogy rakj minden nap tfilint, s mondd el hozzá a smát angolul vagy héberül. Ha ennyit tudsz teljesíteni, én már elégedett leszek.” Hogy is mondhattam volna nemet? Attól a naptól fogva elkötelezetten teljesítem a Rebbe kívánságát, azóta sem mulasztottam el egy alkalmat sem, hogy felrakjam a tfilint és hordjam a tálitot.
Mielőtt Lengyelországba utaztam volna, hogy ottani üzleteimmel foglalkozzak, kikértem a Rebbe tanácsát az akkoriban ott jelenlévő antiszemitizmus miatt. Ő annyit mondott: „Menj, és próbálj meg segíteni a többi ott élő zsidónak. De egyelőre ne bátoríts más zsidókat arra, hogy
Lengyelországba menjenek, egészen addig, míg az antiszemitizmus el nem tűnik onnan.” Ezenkívül az mondta, hogy próbáljam meg mindig valamilyen módon viszonozni az igaz szívű nem-zsidók szívességeit, akik segítenek az ottani zsidóknak. Küldetésem fontosságának tudatában indultam Lengyelországba. Ez még az előtt volt, hogy Lech Walesa Lengyelország elnöke lett volna. Ekkoriban ő még csak a Solidarity Trade Union feje volt a gdanski hajógyárnál. Mikor találkoztam vele, azt mondtam neki: „Mr. Walesa, szeretnék visszajönni Lengyelországba segíteni, mert tudom, hogy még mindig sok zsidó él itt. Meg kell mondjam, hogy aggódom az itteni antiszemitizmus miatt.” Ekkor ezt válaszolta: „Mr. Chase, elsőként azonnal közlöm önnel: az ön Istene az én Istenem is.” „Ezt komolyan gondolja?”, kérdeztem. „A legkomolyabban”, válaszolta. „Akkor itt a helyem. Ha tiszteli a vallásom, ha tiszteli Istent, önnel dolgozom.” Ennek folyományaként közösen bankot is alapítottunk a Solidarity Chase Bank néven, amit manapság General Electric Capital Bankként ismernek, valamint egy kábelgyártással foglalkozó céget, ami a legnagyobb lett az országban.
Együtt dolgoztunk többek között Ronald Lauderral, hogy különböző zsidó intézményeket alapítsunk Varsóban, egyebek mellett egy kóser éttermet is, amit főleg nem-zsidók látogattak. Egy alkalommal, mikor magánrepülővel utaztam Varsóba, Lech Walesa felhívott, és azt kérdezte: „Tennél nekem egy szívességet, és magaddal vinnél? Most nem tudom megfizetni a repülőjegyet, de már nagyon szorít az idő.” „A vendégem vagy rá”, mondtam. A repülőút alatt ezt mondtam neki: „Mielőtt Lengyelországba jöttem volna, a Rebbe adott nekem egy egydollárost a következő szavak kíséretében: »Add ezt oda valakinek, aki megérdemli, aki segít az ottani zsidókon.«” Nem mondtam el Walesának, hogy pontosan ki is a Rebbe, csak annyit: „Vedd el ezt a dollárt, tedd zsebre, és mikor elnök leszel, – mert az leszel – akkor elmondom, hogy honnan is származik.”
És Walesát 1990-ben beiktatták, mint az új Lengyelország első demokratikusan megválasztott elnökét. Mikor ezután legközelebb találkoztunk azt mondta: „David, most már tényleg elmondhatod, hogy ki is az, akinek hálával tartozom!” „Hát a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi.” Évekkel később Izraelbe mentünk a lengyel légierő képviseletében. Tíz miniszer, Walesa és én. Az utazás során meglátogattuk Tel Avivban a Diaszpóra Múzeumot. A múzeumban rengeteg képet láttunk zsidókról, a világ minden részéről. És ott volt a lubavicsi Rebbe képe is. Mikor Walesa meglátta a képet a Rebbéről, meghajolt előtte. Mellettünk állt Yitzchak Arad tábornok, a Jád Vásem akkori vezetője, és azt kérdezte tőlem: „Most meg mit csinál?” Mire azt mondtam: „Csak fejet hajt a Rebbének.” Ha valaki megkérdezi Walesát, mit hord a pénztárcájában, mindig büszkén megmutatja a Rebbe egydollárosát, amit mai napig magával hord.
David Chase
Megjelent: Gut Sábesz 19. évfolyam 17. szám – 2017. január 21.
