Amikor a Los Angeles környéki egyetemeken dolgoztam a Chábád képviselőjeként, többször találkoztam bizonyos szekták hittérítőivel, akik zsidó fiatalokat akartak rávenni arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Olyan aggódó szülők is felkerestek, akiknek a gyermekei már a hittérítők hálójába kerültek. Ki kellett találnom, hogy milyen stratégiát alkalmazzak ilyen helyzetekben, ezért levelet írtam a Rebbének, amiben a tanácsát és az áldását kértem ehhez a küzdelemhez. A válasz gyorsan megérkezett. A Rebbe az áldását küldte, hozzátéve, hogy imádkozik értem az apósa az előző rebbe sírjánál. Leibel Groner rabbi, aki a Rebbe titkáraként a választ közvetítette nekem, elmondta, hogy a Rebbe korábban még sohasem támogatott ehhez hasonló tevékenységet. Ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem, és teljes erővel vetettem magam a munkába. Az évek alatt számtalan olyan zsidót sikerült visszahoznom a saját örökségéhez, aki valamilyen szektához csatlakozott.
Az egyik első eset, amivel foglalkoztam egy zsidó fiú megmentése volt, akit egy szekta hittérítői csábítottak magukhoz. Sem a családjával, sem velem nem volt hajlandó kommunikálni, ezért azt ajánlottam a szülőknek, hogy írjanak a Rebbének. Így is tettek, a válasz pedig hamar megérkezett. Az áldás mellett egy hosszú írás is volt a levélben, melyből itt idéznék: „Arra a július 30-án kelt levelére válaszolok, melyben a legkisebb fia miatti aggodalmát osztotta meg. A helyzet súlyosságára való tekintettel biztos vagyok benne, hogy nem elégedett mindazzal, ami ezügyben idáig történt és még nagyobb erővel küzdenek majd ezután, mozgósítva a barátaikat is, és minden lehetőséget megragadnak, hogy véget vessenek ennek a tragédiának. Amikor ugyanis egy zsidó szívről van szó, nem tudhatjuk, hogy mikor és hogyan reagál majd, amikor szembe kerül az igazsággal”. Eddig a bevezető. Ami ezután következik, azt azóta is használom az efféle helyzetekben: „Kötelességemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmét a következőre, amit bizonyára megfogad majd: Egy zsidó család tagjai együtt olyanok, mint az emberi szervezet. Amikor valamelyik testrésznek különleges gyógymódra van szüksége, akkor két lehetőség közül választhatunk: ha lehetséges, közvetlen kezelést kell alkalmazni, ha nem, akkor indirekt módon, a test egyéb testrészeit megerősítve kell segíteni, különös tekintettel azokra, melyek az egész szervezet irányításáért felelnek. E példát az önök esetére alkalmazva érdemes fejben tartani, hogy a családfőt »báál hábjitnak«, a ház urának, a feleséget pedig »ákeret hábájitnak«, a ház oszlopának nevezik, mely kifejezés a szívre utal. Így tehát, ha a szülők elkötelezettebbekké válnak a Tóra és a parancsolatok iránt, az a család minden egyes tagjára pozitív hatással lesz. Az ilyen horderejű változások természetesen bizonyos nehézségekkel járnak, s talán megkívánják az eddigi életmód radikális reformját, de olyan hosszú távú eredményeket ígérnek, melyek fényében nyilván jelentéktelenné válnak a gyermekeikért mindent vállaló szülők szemében”.
Tanácsában a Rebbe egyértelművé tette, hogy egy olyan szituációban, amikor az egyik testrész (itt a legkisebb fiú) beteg, és nem lehet közvetlen gyógymódot alkalmazni, akkor az agynak és a szívnek (tehát a szülőknek) indirekt kezelést kell alkalmaznia. Ha tehát megerősítik a saját zsidóságukat, az kihat a tévúton járó gyermekükre is. Arra biztattam a hozzám forduló szülőket, hogy fogadják meg a Rebbe szavait.
E tanácsot követve az érintett családok azt érzik, hogy nincsenek egyedül. Van mit tenniük, ami ráadásul a saját maguk számára is pozitív hatással jár. Ezt még azelőtt érzékelni fogják, hogy a gyermekükön látnák a változást.
Bentzion Kravitz rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 20. szám – 2023. február 9.
