Amikor a hetvenes évek elején az izraeli hadseregben szolgáltam tisztként, megismerkedtem Jiszráel Glitzenstein rabbival [Glitzenstein Smuelnek, a Zsilip rabbijának édesapja], a Chábád mozgalom egyik küldöttjével. Glitzenstein rabbi többek között a katonák vallási életének szervezésével foglalkozott és nekem is felajánlotta, hogy szívesen küld hászidokat azokra a bázisokra, melyek az én parancsnokságom alá tartoztak. Természetesen örömmel mondtam igent.
Ezt követően Glitzenstein rabbi két-három hetente elküldte hozzánk a jeruzsálemi Torát Emet lubavicsi jesiva hallgatóinak egy csoportját, hogy segédkezzenek a szombati imák levezetésében. Én osztottam be, hogy mikor melyik bázisra menjenek. Az imádkozás mellett Tórát is tanítottak, illetve énekeltek és táncoltak a katonákkal.
A jom kipuri háborút követően különösen nagy örömet jelentettek ezek a találkozások, mert a biztonsági helyzet miatt akkoriban csak ritkán mehettek szabadságra a katonák. A lubavicsi hászidoknak hála, nagyon hangulatos szombatokat tölthettünk a bázisokon.
Glitzenstein rabbi egyszer megkért, hogy számoljak be minderről a Rebbének, ezért 1975-ben levelet írtam neki. Leírtam, hogy milyen programokat szerveznek a hászidok és milyen jó benyomást tesznek a katonákra. Emellett köszönetemet és elismerésemet fejeztem ki számára a magam és a többi tiszt nevében, amiért a hászidjai olyan nagy erőfeszítést fejtenek ki a rendszeres látogatásaik során a katonák érdekében.
Két héttel később válasz érkezett a Rebbétől: „Mivel a hadseregben szolgálókról van szó, akik képesek értékelni a tettekben rejlő erőt, ahogy bölcseink is mondták: »a cselekedet a lényeg«, biztos vagyok benne, hogy a levelében említett jó benyomások és érzések cselekedetekké válnak és Isten, a Tóra és a többi zsidó szeretetére inspirálnak mindenkit a mindennapok során és cselekedetekben, micvákban és jótettekben öltenek testet. Vészterhes időkben elengedhetetlen egy jól szervezett és gyors reagálású védelmi erő megléte, megfelelően felfegyverezve és alapos stratégiai képzéssel felvértezve, azonban a leglényegesebb dolog az Istenbe vetett megingathatatlan hit, hiszen a »megváltás Istentől ered«, ahogy a Tóra írja: »Mert az Örökkévaló, a te Istened jár táborod közepette, hogy megmentsen téged és ellenségeidet eléd adja«. A Rebbe purimi jókívánságokkal zárta sorait és megkért, hogy tolmácsoljam szavait a katonáknak.
Évekkel később, amikor a Színáj-félszigeten állomásoztam a tartalékos szolgálatom alatt, ismét együtt dolgoztam Glitzenstein rabbival, aki a frontvonalra is küldött hászidokat, akik ugyanúgy sátrakban aludtak és állniuk kellett a kegyetlen időjárást, ám mindez nem csökkentette a lelkesedésüket.
Miután leszereltem, Glitzenstein rabbi meghívott New Yorkba, hogy a nagyünnepek idején találkozhassak a Rebbével. A látogatásom csúcspontját az jelentette, amikor személyesen fogadott az irodájában.
Nagyon izgatott voltam és azon elmélkedtem, hogy milyen ajándékot vihetnék a Rebbének. Mivel jemeni zsidó családból származom, úgy döntöttem, hogy a Diván egy példányát viszem el neki. Ez a könyv egy XVII. században élt jemeni bölcs, Sálom Sábázi rabbi munkája, melyben vallásos költemények szerepelnek. A Rebbe megköszönte az ajándékot és megkért, hogy küldjem el neki Sábázi rabbi életrajzát. Megígértem, hogy amint visszatérek Izraelbe, beszerzem.
A találkozó során a Rebbe megkérdezte, hogy mik a terveim a jövőre nézve. Elmondtam, hogy a Bár-Ilán Egyetem jogi karára iratkoztam be. A Rebbe azonban azt mondta, hogy jobb lenne, ha inkább jesivában tanulnék és a „Tóra minisztere” válna belőlem. Ezeket a szavakat használta.
Megemlítettem, hogy a nagybátyám a Netivotban működő Negev Jesivában tanult, mielőtt elesett volna a jom kipuri háborúban, ezért talán oda mennék én is. A Rebbe elfogadta az ötletemet. A Rebbével való egyszeri találkozásom az egész életemre nagy hatással volt. Ahelyett, hogy jogi képesítést szereztem volna, tanár lettem és ennek hála számtalan gyermeket tudtam Tórára tanítani. Úgy érzem, hogy a Rebbétől kapott energia segített hozzá, hogy teljes odaadással végezhessem ezt a szent munkát.
Szimán Tov Maguri-Kohén
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 21. szám – 2023. február 16.
