Velem és a Rebbével történt

Amikor Montrealból New York­ba költöztem, hogy a Torah Vodaas jesivában tanuljak, nagyon megfogott a környék hászid légköre, és több rebbéhez is ellátogattam. Nagyon kíváncsi gyerek voltam – épp elmúltam tizenhárom éves –, ám igazából egyik hászid udvar sem ragadott magával. Mindez meg­változott, amikor találkoz­tam a Lubavicsi Rebbével. Már gyermekként is egyértelmű volt a számomra, hogy a Rebbe egészen más, mint a többiek. Azt nem tudtam pontosan meghatározni, hogy ez miben testesül meg, de egyértelmű volt, hogy rendkívüli emberről van szó.

Amikor az utcán láttam elsétálni, nem volt a kezében ezüst végű bot és nem vették körbe kísérők. A kabátja zsebébe dugott kézzel sétált, ahogy egy egyszerű zsidó. Amikor pedig hallottam, ahogy a hászid összejöveteleken beszél, már tudtam, hogy egy cádik, igaz ember. Egyre közelebb kerültem a lubavicsi mozgalomhoz, és 1959-ben átigazoltam a Chábád jesivába. Ezt megelőzően, amikor még a Torah Vodaas jesivában tanultam, már eljártam egy közeli zsinagógába, hogy hászidizmust tanuljak egy kis létszámú tanulókörben. A rabbi, akik tanított minket, azt javasolta, hogy kezdjük el a Chitát napi olvasását. Ez egy betűszó és a Chumás (Mózes öt könyve), a Tehilim (Zsoltárok) és a Tánja (a Chábád hászid filozófia alapkönyve) szavakból áll össze. A lubavicsi hászidok szokása, hogy minden nap elolvasnak belőle egy-egy fejezetet. A Chumás és a Tehilim nem okozott problémát, hiszen ezeket már jól ismertem. A Tánját azonban most nyitottam ki először. Nem igazán értettem, ezért nem is szerettem meg. Tudtam, hogy a Rebbe szerint fontos a Chitátból olvasni minden nap, de vajon ez rám is vonatkozik? Nem kellene a Tánjával várnom addig, amíg szerzek némi alaptudást a hászidizmus témakörében? Megírtam a kétségeimet a Rebbének, ő pedig egy hosszú, jiddis nyelvű választ küldött 5717. elul hó hatodikán, azaz 1957. szeptember másodikán: „Nyilván tudod, hogy a Tórának van egy megnyilvánult és egy rejtett oldala. Ez utóbbit a Tóra belső lényegének is nevezik. A Zohár szavaival élve, a Tórának van egy teste és egy lelke. Ez hasonló az emberekhez, akik szintén testből és lélekből állnak. A léleknek pedig szintén van egy megnyilvánult és egy rejtett oldala. Ezek hatását megfigyelhetjük azon gondolatokon és eszméken, melyek alapvetően motiválnak bennünket. Azon dolgokon, melyek nagy lelkesedést váltanak ki belőlünk és azokon is, melyeket nem szívlelünk. Mind azt szeretnénk, hogy Isten áldása az összes mindennapi cselekedetünket átjárja. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a Tóra a következőt kéri: »Ha követed parancsolataimat«. Rási ezt úgy magyarázza, hogy ez a tóratanulásra utal. Így tehát valamennyit tanulnunk kell a Tóra megnyilvánult és rejtett, belső dimenziójából is. A Tóra megnyilvánult oldala a Chumás, a rejtett oldala pedig a Tánja”. A Rebbe ezután arra biztatott, hogy ne kedvetlenedjek el, ha a Tánja egyes részeit nehezemre esik megérteni, mert egy gyerek nyilván a Chumást is másképpen tanulja, mint egy tóratudós, és ugyanez vonatkozik a Tánjára is.

Ezzel együtt figyelmeztetett arra, hogy a nehézségek ellenére nem szabad elhanyagolnom a Chitát olvasását. „Az a legfontosabb, hogy minden jesivatanuló szorgalmasan és kitartóan tanulja, még akkor is, ha valami nem egészen világos a számára. Ebben az esetben sem szabad elhanyagolni és kitartó munkával majd azon részek is érthetővé válnak, melyek egyelőre még nem azok” – tette hozzá.

A levél igen nagy hatást gyakorolt rám. Attól fogva min­den egyes nap elővettem a Chitátot és a Tánját is tanulmányoztam. Az, hogy a Chitát tanulása milyen kiemelt jelentőséggel bírt a Rebbe számára, a következő történetből derült ki a számomra:

Amikor még a Torah Vodaas jesivában tanultam, a kollégiumban egy olyan fiú közelében laktam, aki Montrealban a Chábád iskolájába járt. Szorgalmas diák volt és Tórát akart tanulni, de az édesanyja azt kérte, hogy inkább iratkozzon be egy egyetemre. Mivel a Lubavicsi Rebbe maga is tanult egyetemen, úgy gondolta, hogy nyilván támogatni fogja a tervét, ezért személyes találkozót kért tőle. Miután felvázolta a helyzetet, a Rebbe így felelt: „Nem értem. Ön azt mondja, hogy a fia sikeres a jesivában, de mégis egyetemre küldené. Hát hogyan egyezhetnék bele ebbe?”. Ezután a fiúhoz fordult és alaposan kikérdezte a tanulmányaiból. A találkozó végén végül abban maradtak, hogy a jesivában folytatja a tanulást. Ezután történt, hogy az egyik este megszólalt a telefon a kollégiumban. Biztos voltam benne, hogy nem engem keresnek, ezért nem vettem fel a kagylót. A csöngés azonban nem szűnt meg, így húsz perc elteltével mégis felvettem. A vonal másik végén Hodakov rabbi volt, a Rebbe egyik titkára, és az előbb említett barátomat kereste. Ő persze nem hitt nekem és bolondnak nézett, de végül sikerült meggyőznöm, és a telefonhoz ment. Amikor elmondta, hogy miről volt szó, egészen elámultam. Hodakov rabbi azt közölte, hogy a Rebbe másnap elmegy az apósa, az előző rebbe sírjához és imájában szeretné megemlíteni a barátom nevét, de csak akkor, ha megígéri, hogy ezen túl minden nap tanulmányozza a Chitátot. Ő természetesen azonnal igent mondott. Ennyire fontos volt a Rebbe számára a Chitát, mert hitt benne, hogy rendkívüli hatást gyakorol mindenkire.

Mayer Plotkin rabbi