Az elmúlt negyvenöt évben én irányítottam a Chábád mozgalom szombati gyertya kampányát, melyet még a Rebbe indított útnak 1974-ben. A Rebbe számára rendkívül fontos volt, hogy minden zsidó nő – beleértve a kislányokat is – gyertyát gyújtson a szombat beköszönte előtt, hogy bevilágítsák ezt a sötét világot. Nagyon sok időt és energiát fordított arra, hogy a kampány minél nagyobb hatást érjen el.
Számomra akkor vált világossá, hogy mennyire fontos volt ez az ügy a Rebbének, amikor a felesége, Chaya Mushka rebecen 1988. február 10-én elhunyt.
Abban az évben a központi adománygyűjtő rendezvényünket február 13-ra szerveztük. A haláleset után törölni akartuk a rendezvényt, de végül úgy döntöttünk, hogy mégis megtartjuk és a rebecen emlékének szenteljük. Egy külön pénzalapot is létrehoztunk, hogy a rebecen érdemében folytathassuk a kampányt.
Általában minden tevékenységünkről értesítettem a Rebbét, ez alkalommal azonban nem akartam megzavarni a gyászában. Miután véget ért a gyászhét, telefonon hívtak, hogy a Rebbe látni kíván apámmal, Shneur Zalman Gurary rabbival együtt, aki az adománygyűjtő programunk vezetője volt.
A Rebbe a saját lakásán fogadott minket. Azt mondta, hogy hallott a rebecen emlékére alapított pénzalapról, de a gyászhét alatt nem tudta az áldását adni. „Most azonban én is szeretnék hozzájárulni az alaphoz négyszázhetven dollárral, mert ennyi a rebecen nevének számértéke. Ezt még megtoldom egy dollárral a saját nevemben, hogy sikerrel járjanak” – mondta, majd meleg szavakkal megáldotta a kampányt. Azt mondta, hogy a szerencse mosolyog azokra, akik részt vesznek a kampányban és fény költözik azok életébe, akik rávesznek másokat a szombati gyertyagyújtásra, illetve akik magukra vállalják ezt a micvát.
Amikor mindezt elmeséltem a kampány kommunikációs vezetőjének, J. J Grossnak, ő azt javasolta, hogy a Rebbe adományát felhasználva jelentessünk meg egy gyertyagyújtást népszerűsítő hirdetést a The New York Times címoldalának alján. „Nevezzük el Project 470-nek” – javasolta.
Mivel a hirdetés rendkívül sokba került, tömören fogalmaztunk: „Gyertyák du. 5:15-kor. Infó: 718-774-2060”.
Ez a rövid reklám hatalmas hatást váltott ki. Sokan fejezték ki a hálájukat és még többen kezdtek el a zsidóság iránt érdeklődni. A hívások hozzám futottak be, mert az én számomat adtuk meg.
Emlékszem, egy asszony arról érdeklődött, hogy hol kaphat kóser bébiételt, mert a közelmúltban lett vallásos és nem akarja, hogy a gyermeke nem kóser ételt kapjon. Ez csak egy példa a sok közül, amikor valami olyasmiről érdeklődtek, aminek nem volt köze a gyertyagyújtáshoz, hanem más parancsolatok betartásához kapcsolódott. Természetesen minderről beszámoltam a Rebbének, aki nagyon örült ennek.
Az elkövetkező tíz évben minden héten megjelentettük a hirdetést kicsit bővebb szöveggel. Emellett egy automatizált telefonvonalat is nyitottunk, ahol az irányítószám beírása után az aktuális gyertyagyújtási időt lehetett megtudni. Akkor hagytunk fel a hirdetési akcióval, amikor az ára már elérhetetlenül magasra emelkedett.
Érdekes módon a 2000. év környékén hirtelen ismét megjelent a hirdetés. Akkor a polgári újév szombatra esett. Szombat este, rögtön a sábát kimenetele után telefonhívást kaptam J. J. Grosstól. Azt kérdezte, hogy láttam-e a friss New York Times-t. Gyorsan átsiettem a szomszédokhoz és ott értettem meg Gross nagy izgalmát. Az újság szerkesztői készítettek egy kitalált címlapot 2100-ból. A lap alján pedig a következő hirdetés: „Zsidó asszonyok/lányok: gyújtsanak gyertyát ma, 18 perccel naplemente előtt. New Yorkban du. 4:39-kor. További időpontokért és információért ide kattintson”.
Mi senkinek sem fizettünk, hogy ez a hirdetés megjelenjen és semmit sem tudtunk róla. Ráadásul a megadott időpont valóban 2100. január elsejére vonatkozott. J. J Gross tehát felhívta a szerkesztőséget és megérdeklődte, hogy mi történt. „Már régóta dolgozunk ezen a hamis címlapon és sokat gondolkoztunk, vajon mik lesznek a hírek száz év múlva. Egy dologban biztosak voltunk: a zsidó asszonyok és lányok még akkor is fognak szombati gyertyát gyújtani”.
El sem tudom képzelni, hogy ez mekkora hatást váltott ki az emberekből. Sok millióan olvasták a lapot, hiszen mindenkit érdekelt, hogy miféle híreket vizionálnak 2100-ra. S ezek között ott állt, hogy a zsidó nők szombati gyertyát gyújtanak. Mindezt a Project 470-nek köszönhetjük, melyet a Rebbe adományából indítottunk el, aki a felesége emlékét tisztelte meg ezzel.
Esther Sternberg
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 8. szám – 2022. november 17.
