Olyan zsidó családban nőttem fel, mely nem őrizte a hagyományokat, így semmilyen vallásos nevelést nem kaptam. A zsidóság és a hászid filozófia iránt az egyetem első évében kezdtem érdeklődni, San Diegóban. Innen egyenes út vezetett a Chábád mozgalomba, és 1971-ben beiratkoztam a New York-i Hadar Hatorah jesivába.
A Hadar Hatorah-ban hatalmas tisztelet övezte a Rebbét. Amikor sor kerülhetett egy személyes találkozóra vele, már hetekkel korábban komoly spirituális előkészületeket tettünk. Tánját tanultunk, imádkoztunk és leírtuk a kérdéseinket és kéréseinket.
Én egy tizenöt oldalas levelet írtam a Rebbének, melyben felsoroltam az összes kérdésemet. Volt, amelyik egy rossz tulajdonság megváltoztatásáról szólt és volt, amelyik az örömteli élet titkát kutatta. Egy kérdésem pedig a kapcsolatomat érintette egy kaliforniai lánnyal. Ő egy reform zsidó közösséghez tartozott és nem szívlelte, hogy a haszidizmus útját választottam.
A rossz tulajdonságokra vonatkozó kérdésemre a Rebbe a következőt válaszolta: „Szilárdan el kell határoznia, a szíve legmélyén, hogy tartózkodik a helytelen viselkedéstől. Fel kell ismernie, hogy rossz, amit tesz, és óvakodnia kell attól, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mely kiválthatja ezt a viselkedést”. Évekkel később ez a tanítás vált a coaching módszerem alapvetésévé. „Eltávolítás és átértékelés” módszernek neveztem el, melynek során az ember kerüli a veszélyes helyzeteket és felismeri a helytelen viselkedési formákat. Ezt mind a Rebbétől tanultam.
Az örömteli élettel kapcsolatban ezt mondta a Rebbe: „Tanulmányozza a Tánja azon fejezeteit, melyek az örömmel foglalkoznak. Olvassa át ezeket kétszer-háromszor, és érezni fogja a változást. Látni fogja, hogy minél vidámabb és örömtelibb, annál nagyobb képességekre tesz szert, és annál nagyobb sikerei lesznek.” Ezeket az örömmel foglalkozó fejezeteket szintén beépítettem a coaching módszerembe.
Ez után következett a barátnőmmel kapcsolatos kérdés. Amikor elmondtam a lánynak, hogy a Rebbéhez fordulok a kapcsolatunk ügyében, ő egy másfél oldalas levelet küldött, melyben leírta a gondolatait és érzéseit. Ezt a levelet csatoltam a sajátomhoz. A Rebbe elmondta, mit tanácsol az ügyben.
„Először is, egy feleség nem egy diák. Az összes olyan dolog, melyben a feleségének nagy szakértelemmel kell rendelkeznie és melynek természetesnek kell lennie a számára, távol áll ettől a lánytól, tehát magának kellene megtanítania minderre. Ez pedig nem a jó kapcsolat alapja egy házasságban. … Ha egy házaspár tagjai megértik egymás vágyait, akkor erős kapcsolat alakul ki közöttük, mely megalapozza a tartós házasságot.”
A válasz utolsó részében a Rebbe arra reflektált, hogy a barátnőm megírta: sohasem lesz hajlandó kóser háztartást vezetni, s ezért a Rebbe nyilván el akar majd választani minket egymástól. Ezzel kapcsolatban a Rebbe ezt mondta: „Kérem, közölje vele, hogy én nem akarom őt elválasztani öntől, sem önt tőle. Ezzel együtt az a meggyőződésem, hogy ha folytatja ezt a kapcsolatot, akkor csak kárt okoz neki. Csak összezavarja, és emiatt képtelen tisztán látni a saját helyzetét”.
Még sokáig nem értettem meg teljesen a Rebbe válaszát. Szakítottam a lánnyal és évekig nem is láttam. Egyszer azonban véletlenül összefutottunk. Két gyermekét tolta babakocsiban. Elmondta, hogy két hónappal a szakításunk után megismerkedett valakivel és össze is házasodtak. „És tudod, hogy mit kértem a férjemtől? Hogy kóser háztartást vezessünk!” – mondta.
Bár velem kapcsolatban kijelentette, hogy nem lesz hajlandó kóser háztartást vezetni, a férjétől pont ezt követelte! A Rebbe erre utalt, amikor azt mondta, hogy a velem való viszonya miatt nem látja tisztán a saját helyzetét. Miután szakítottunk, más felismerte, hogy mit is akar valójában.
Mondanom sem kell, ez a tanítás is beépült a coaching módszerembe.
A Rebbe végül azt mondta, hogy létre kell hoznom egy tanulási programot, mely alkalmazkodik a változó életkörülményeimhez. Ez egy különösen hasznos tanács volt, melyet egyaránt hasznosítottam a magánéletemben és a karrierem során is. A találkozó mindössze tizenöt percig tartott, de a Rebbe sínre tette az életemet. Megtanított, hogy miként szabaduljak meg a rossz szokásaimtól, hogyan legyek vidám, milyen elvek vezéreljenek a házasságomban és hogyan szervezzem meg az életemet.
Meilech Leib DuBrow rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 21. évfolyam 51. szám – 2019. augusztus 29.
