Masha Lipskar a nevem. 1949-ben születtem, Brooklynban. Négyéves voltam, mikor szüleimmel Philadelphiába költöztünk, ahol édesapám még az előző Rebbe kérésére vállalta el a Bais Yaakov szeminárium igazgatói posztját. A gimnázium után újságírónak akartam tanulni, de a szüleim úgy vélték, ez nem illendő foglalkozás. Édesapám konzultált a Rebbével, aki a Crown Heights-i, Bais Rivkah-t javasolta számomra.
A Bais Rivkah épülete borzalmas állapotban volt. Szüleim javaslatára írtam erről a Rebbének – és következő évben már új helyre költözött az iskola. Két év után szüleim kérésére hazatértem és tanári állást kaptam. Ez az időszak óriási fejlődést hozott az életembe, de nagyon magányosnak éreztem magam.
Alig vártam a nyarat, hogy a barátaimmal újra találkozzak a detroiti Gan Israel nyári táborban, ahol ifjúsági vezetőként szerettem volna dolgozni, de elutasítottak. Nagy elkeseredésemben elhatároztam, hogy a Rebbét kérem meg, legalább Crown Heights-be hadd mehessek vissza. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem bírnék ki még egy év magányt Philadelphiában.
Elmentem a központi épületbe, az Eastern Parkway 770-be, ahol a Rebbe mindenki mást is fogadott. Mikor én következtem a sorban, a Rebbe elolvasta a kéréseimet, majd hozzám fordulva azt kérdezte: „Ha ilyen sikeres vagy Philadelphiában a tanításban, miért akarsz elmenni onnan?” „Mert nincsenek barátaim”, fakadt ki belőlem a válasz. A Rebbe eltűnődve rám nézett, majd azt mondta: „Szeptemberre vissza tudsz jönni Crown Heights-be tanítani, de mit csinálnál nyáron?” Erre a váratlan kérdésre egyszer csak kitört belőlem a sírás. Mondtam, hogy szerettem volna vezető lenni a Gan Israelben, de ott bizonyos félreértések miatt már nem kaptam munkát. A Rebbe erre azt kérdezte: „Milyen félreértések? Hiszen te oda tartozol!” Végül az ő közbenjárásával sikerült munkát kapnom a táborban.
A Rebbe azt szerette volna, ha minden nap az ebédidő alatt, a gyerekek a zsidó vallási törvénykezésről tanulnának. Ám ez nem volt könnyű feladat, mert étkezés közben igen nehéz megragadni a gyerekek figyelmét. Így a tábori vezetők még egyszer megkérdezték: „Ez lenne a munka, akkor elvállalod?” „Igen”, mondtam. Ezeknek a halacha óráknak a tapasztalatából tanultam meg, hogy a legjobb módja egy viszonylag száraz anyag tanításának az, ha azt egy történetbe ágyazva mondjuk el. Onnantól, hogy erre rájöttem, és láttam milyen sikeres, mindig egy történettel érkeztem. Attól a pillanattól kezdve, hogy felálltam és elkezdtem az előadást, egészen addig míg be nem fejeztem, végig csönd honolt. És bár eleinte nem akartam tanítani, de azt hiszem a Rebbe látta bennem a tehetséget, és megmutatta az útját, hogy felszínre kerüljön. Ez egyike volt az ő különös képességeinek. Sosem parancsolt, mindig inkább tanácsot adott, utat mutatott. És sosem tévedett. Az útmutatása végigkísért egész életem során, mind a mai napig.
Mielőtt férjemmel összeházasodtunk volna, a Rebbéhez is elmentünk, hogy az áldását kérjük. Férjemet külön kértem, hogy kérjen áldást egy meleg családi otthonra is. Ő kötelességtudóan leírta, de mondta, hogy ezt a kérésemet kicsit feleslegesnek találta, hiszen magától értetődő volt számára, hogy ilyen otthonunk lesz. Azt hiszem, kérésem hátterében az a félelem állt, hogy nem tudtam hogyan kell családi fészket építeni. Nem voltam egy tipikus fészeképítő. Nagyon szerettem olvasni, előadni, tanítani, de sose tudtam, hogy például hogyan kell vendégeket fogadni. Ez egyszerűen valahogy kimaradt. Mikor a Rebbéhez értünk, számtalan áldásban részesített minket, majd egy ponton egyszer csak azt mondta: „Egy kicsit a meleg otthonról..” Erre rögtön felkaptam a fejem. Így folytatta: „ha meleg otthont akartok, a legfontosabb, hogy először a másik számára igyekezzetek azt meleggé varázsolni, és ezen keresztül automatikusan azzá válik számotokra is. Időbe tellett, hogy megértsem és beteljesítsem ezt az áldást, mely dióhéjban a következő volt:
„Meg kell tanulnod megérteni a másikat. Hogy mik a vágyai, igényei. Te is csak ezen keresztül tudsz kiteljesedni. Ez vonatkozik a családodra és mindenkire, akit majd az otthonodba engedsz. És Istenre. Meg kell értened, hogy mit szeretne tőled Isten. Hogy folytasd azt az áldásos tevékenységet amit eddig is. Hogy lásd, miként tehetnéd még kedvesebbé Isten szemében. Így Isten is hozzásegít a meleg otthonhoz.” Rájöttem, hogy ezt a tanítást az élet bármely területén alkalmazhatom, és hogy ezzel a tanáccsal a férjemmel egy életre szóló ajándékot kaptunk a Rebbétől.
Masha Lispkar
Megjelent: Gut Sábesz 19. évfolyam 41. szám – 2017. július 18.
