A legtöbb Jeruzsálembe látogató turista megismerkedik a családunk nevével, mert megtekintik az a helyet, ahol egykor a Mandelbaumok háza állt. Az épületet 1948-ban, a függetlenségi háború alatt rombolták le és határállomást hoztak létre a helyszínen. 1967-ben, a város egyesítését követően a kaput megszüntették, de a mai napig fontos történelmi és turisztikai helyszín maradt. Egykor mi voltunk a leggazdagabb család Jeruzsálemben, de a függetlenségi háború alatt szinte mindenünk odaveszett, és földönfutókká váltunk.
Fiatalkoromban bevonultam az izraeli hadseregbe, de egy sérülés miatt hamar leszereltem. Ezután egy ideig jesivában tanultam, majd beiratkoztam az egyetemre, hogy közgazdaságtant hallgassak.
A Héber Egyetemen szereztem meg a diplomámat, majd megházasodtam és családot alapítottam. Szerettem volna ledoktorálni, de erre nem volt meg az anyagi fedezetem. Hallottam viszont, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma ösztöndíjprogramot indított fejlődő országokban élő közgazdászhallgatók számára. A kétszáz izraeli jelentkező közül csak engem választottak ki. Amikor ennek az okát firtattam, közölték, hogy az összes jelentkező a tudását fitogtatta a bizottság előtt, én azonban azt mondtam, hogy nem tudok eleget, és tanulni szeretnék.
Az ösztöndíj a Nashville-i Vanderbilt Egyetemre szólt. Igazi elit társaság gyűlt össze, ahol komoly kapcsolati tőkére tettem szert. Nashville-ben találkoztam Zalman Posner rabbival, a helyi lubavicsi küldöttel. Gyakran megfordultam a zsinagógájában. A feleségem később a Chábád iskolában kezdett tanítani, én pedig szombatonként és a nagyünnepeken szolgáltam kántorként.
Miután befejeztem a Vanderbilt Egyetem programját, visszatértem Izraelbe, ahol a Gazdasági és Ipari Minisztériumban helyezkedtem el. A doktorátus befejezése előtt azonban vissza kellett utaznom Nashville-be, hogy hat professzor előtt védjem meg az értekezésemet.
A bizottságban ült egy zsidó professzor is, aki Izrael-ellenes nézeteket vallott. Ez a professzor nem volt hajlandó eljönni a védésemre, mert izraeli voltam, és az értekezésem az izraeli gazdaságról szólt. Így a védés időpontját folyton későbbre halasztották. Ráadásul elég valószínű volt, hogy ha a professzor meg is jelenik a védésemen, elmarasztaló véleményt fogalmaz meg, és így nem ítélik meg a doktori fokozatot, tehát az egész addigi munkám kárba vész.
Ekkor döntöttem úgy, hogy felsőbb beavatkozásra van szükségem. A Rebbe áldását kértem, hogy képes legyek megbirkózni ezzel a kihívással. A találkozó során a Rebbe megáldott.
A beszélgetés alatt alaposan kikérdezett a tézisem részleteiről, mely az izraeli ipar fejlesztéséről és az ehhez szükséges kormányzati lépésekről szólt. „Az izraeli kamatláb nagyon magas” – mondta a Rebbe. „Az értekezésemben azt ajánlom, hogy csökkentsék a kamatlábat és adjanak adókedvezményeket a külföldi befektetések ösztönzése érdekében” – feleltem. Ez nem nyerte el a Rebbe tetszését: „A komoly befektetőket az olcsó hitel nem fogja ösztönözni, a közvetlen pénzügyi támogatás azonban annál inkább”.
A Rebbe érvelése meggyőzött, és azonnal beleírtam a tézisembe. Miután visszatértem Izraelbe, sikerült rávennem képviselőket, hogy szavazzák meg az ehhez szükséges törvényt. Ez nagyban hozzájárult a gazdaság fejlesztéséhez és sok ezer új munkahely megteremtéséhez. Olyan nagyvállalatok jelentek meg Izraelben, mint például az Intel.
Mielőtt véget ért volna a találkozó, a Rebbe az egyetemen kialakult problémára is rátért. Azt mondta, hogy a megoldás fentről jön majd. A Rebbe szavain felbátorodva a dékánhoz fordultam. Amikor megértette, hogy mi történt, azonnal utasítást adott, hogy üljön össze a bizottság. Ha pedig az Izrael-ellenes professzor ismét megtagadja a részvételt, zárják ki. Pontosan ez történt. A védésem mindössze tizenöt percig tartott és végül kitűnőre értékelték a tézisemet. A mai napig hiszek benne, hogy mindez a Rebbe áldásának hatására történt így. A doktorátus megszerzése nagyban befolyásolta a jövőmet. Nagyon hálás vagyok a Rebbe tanácsaiért is, melyeket közgazdászként mindig igyekeztem megvalósítani.
dr. Mose Mandelbaum
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 18. szám – 2021. január 14.
